Unatkozott a barlangjában Mackó Miska!
Épp arra járt barátja, Sompolyogi a Róka!
- Mi ért unatkozol barátom, Mackó Miska?
érdeklődött a ravaszdi gúnyolódva.
- Barlangod előtt szép, nagy lépcsőkorlát van!
Lecsúszhatnánk rajta! Nem lennénk mi bajban!
Miskánk meggondolatlan. Rögtön felpattan:
- Mehetünk. Unom magam a barlangban.
Rókánk látja, a korlát alatt kuka van!
Esze vág, mint az élesre fent borotva:
- Sajnos, nem mehetek. Baj van, Mackó koma!
Jaj, nagyon fáj! Görcs áltlt be a hátamba!
És színlelt ám nagyon, mintha igaz volna!
Miska fájdalmát látva megvigasztalta:
- Sebaj, róka koma, ne légy zavarban!
Feküdj nyugodtan, szépet itt, az avarban!
Közben azt gondolta Ő csendben, magában:
Csak nem fog ki rajtam egy róka, rajtam, csodákat!
Meglovagolom azért is a korlátot!
A világ ily korlátlovast még nem látott
és lábai közé veszi a korlátot!
A rókánk rég nem látott ily vidám dolgot!
Csak úgy, magában jó nagyokat kacagott!
A Mackó Misi meg csúszott egy jó nagyot!
Mígnem a kukában látta meg a napot!
Sompolyogi most már hangosan kacagott,
mikor Misi feltűnt a kukából legott!
Fülén almacsutka, orrán papír lógott,
bundájára sok-sok kacat, ezer vacak,
mindenféle piszok, büdös szemét ragadt!
Tanulságul ez esetre csak az maradt:
kapaszkodásra használd a korlátokat
és akkor a róka sem a Miskán mulat4