Nagyhatalom (ma ő, holnap tán másik, -
csak példa ez, hogy hátha felszikrázik
egy-egy fejben a gondolat, mely még nem
gyújtott ki fényt a csacska fejecskékben),
így üvöltött át egy országba: - Mától
takarodj a trónodról, te Diktátor!

Igaza volt? A tényben mindenképpen!
A Diktátor tényleg az volt, nem kétlem,
de múltban ő pénzelte, fegyverezte, -
s dehogy nézett akkor szennyes kezekre!
Ám kémjei (hírszerzői, ha szebben
mondjuk, e kukucskáló mesterekben
nem volt, s nincs hiány soha a világban,
ahol, e téren is, képmutatás van,
s fel-felmordul új rendszer: csúnya ügynök!,
de az embere közben pont úgy ügyköd)
jelentettek ott morgolódó népet
(ki bíztatta fel, no és milyen érdek?),
hát, szóval, most e nagyhatalom látta,
ha felszított tűz szép vörösre váltja
az eget, hozhat neki hasznot, kedvet,
s Új Diktátorral együtt melegedhet.
(Persze, más kérdés, hogy az Új Diktátor
mily messze lesz a demokrataságtól,
az igazitól, de a birkanépek,
ha már nyakukra ült, majd nagyot néznek,
s akkor már késő, diktátori mellén
díszeleghet a DEMOKRATA jelvény,
s bár HAZAFISÁGOT hirdet a zászló,
lényeg: a TETT kinek kezére játszó!)

Jó fegyver nem rossz. Nohát, azzal, kérlek,
átpöccinthetnek olykor szép Egészet:
olajoshordót, ércet, s bombák ára
földért sem kár, ha az Stratégiára
alkalmas, lábat meg lehessen vetni,
s demokratázni (mást megfenyegetni).
(Itt hagyok időt, mert túl sok a dőre,
átgondolni, hogy mi is az a TŐKE,
miről Költő - magyar - egykor a népet
tanította, - de nép-utódok néznek
erre-arra, homályban agyi ablak,
s a kezekkel lelki vakság szavaztat.)

Ám ne hagyjunk ott Diktátort és népet!
Folytatnom illő elkezdett mesémet,
mely nem mese, - ó bárcsak mese volna!
Dörgött az ágyú, és hullott a bomba.
A nép hasadt, habár nem volt atom, de
csak széthasadt ellentét-fegyverekre,
egymást ölőkre. Később mennybe mennek
ugyan kik barna anyagot kevernek,
hátul kijöttet, no de, egy időre,
meglepődhet még ő is, az a TŐKE,
s nem csak butított emberkék e Földön
(ömlik a maszlag, s észt nem kapnak kölcsön),
ha rohan sok, szélsőséges muzulmán
diktátor ellen, úgy neki buzulván!
(Nem jó a rossz, de rossznál lehet rosszabb,
s van úgy: uralma a diktátoroknak
megdől, s a tájék százszor rútabb képet
mutat, s a népek, hű de bambán néznek!)

Persze, muzulmán, bármily szélsőséges,
a tűzből kikaparhat gesztenyéket
Nagyhatalomnak, - olykor mégis baj van
dúló eszmében, és őrjítő dalban,
ha a gesztenyét magának akarja
a vakbuzgóság sok megvadult vadja,
és csonkít, gyilkol (nincs esze, hogy értse,
teszi: vallása, népe szégyenére), -
Diktátor helyett így rosszabbat kapnak
azok, kik nemrég jobbról álmodoztak..

Igen! Fáraók Földjét tette tönkre,
s szegény szír szívbe szúrt a balszerencse.
(S hányan futottak át országhatáron
Szíriából, inkább békére vágyón?
S vedd számba azt is: vajon Líbiában,
a kért bombák után milyen világ van?
Hozott-e békét nagyhatalmi érdek,
mohósága markolni lendült kéznek?
Szélsőség, - lehet muzulmán, keresztény! -
mennyi kínt hoz félholdján, vagy keresztjén!)

Ne áltasd magad! Világcsendőr Úrnak
háta mögött kik is lapulnak, súgnak,
súgnak parancsot? Billeghet a mérleg,
gondolkodj: kik, mit, hogyan, miért mérnek
a nagyvilágban, - no és közeledben!
Országocskád mérlege jó kezekben?
(Talán nem látod: mennyi-mennyi tolvaj
lop meg naponta, s csal a holnapoddal?
Teremts magadnak egy látóbb világot,
olyat, amit egy magyar Költő látott,
Költő, ki nem volt mai, gyáva fajta,
s Álma nem volt Talpnyalók Birodalma!)

Ne csak nézz: láss! Békét elhozó fegyver:
tudásod, - becsületes érdekekkel
egybehangzó. Nem kell Becsület? Léted
akkor nem lét, neked szóló ítélet
a mélyből, s rossz eszméd hiába kábít, -
nem juthatsz el a Szépség Csillagáig,
Csillagig, melyen ott gyönyörű ének,

varázs-való, koronás szív: a Lélek!