Ülök és nézem-e üres lapot,
S máris egy hosszú ihletet kapok.
Nagymamámról írok, aki nem lehet velem,
És lám már is sírásra áll a szemem.

Szegénykém kórházba került,
Mert mindig feszült.
Fáj így látnom őt,
S nélküle az életem egy csőd.

Hiányzik nagyon,
De ez az én bajom.
Remélem nem én okoztam,
S emiatt nem alszom nyugodtan.

Ha rá gondolok, mindig sírok,
Még hazajön ebbe bízok.
Bocsánatot kérek a sok rosszért,
a sok \\\"mindjárt-ért\\\" amit most kért.

Boldog volt az életem,
Mikor még vele éltem.
Látom romlik minden,
de elmenni nem szeretnék innen.

Ide köt a sok emlék,
S amik most történtek nem rég.
Várom vissza azóta is,
Hogy szóljak \\\"nagymama jön a fagyis\\\" !!