Sok álom, együtt. Egyik vad, kegyetlen,
sebző álom, rossz eszme-szerelemben.
Másik gyógyítana, mikor a Bánat
szorít magához kis, fájó hazákat.
Múlt, robbanások. Felsüvítő bombák
házikónkat nagy hirtelen lebontják,
s tágas kerti diófánknak is vége.
(Mi volt a kedves, árnyas lombok vétke?
Nem érthettem meg, pici gyermek voltam,
s utoljára igazi otthonomban,
melynek része volt kert, diófa, ház is, -
a szeretetből maradt, de kilátszik
ezek hiánya azóta, s az éjben
könnycsepp csillog a volt táj szövetében.)

Akarom vagy nem: mindenképpen látom
összetett álmod, budapesti álom!
Az álmaid a Teljeset kirakják
elém, - s hány félék e mozaik kockák!
Egyiken fenyők, pezseg fénytó csendje,
másikról kék szín fut a végtelenbe,
egyikről volt vér kiált Mának vissza,
s kéz rejtené el, távolról sem tiszta, -
a harmadikon lobban vörös dalnak
lobogója, és az, hogy mit akartak
menetelői, e felejtő ország
nem kutatja, egy tál lencséért sorsát
eladta, Hordón ott pózol Királya
(fején a Primitívség Koronája),
s szégyen ez, akkor is, ha ilyen álom
nem ritka még e vánszorgó világon..

Dunád, Budapest? A felszínén ének,
ének-álom, de temetői mélyek,
vizében ott hallgat egy másik álom,
ítélő népre mindhiába várón,
kócsagtollas urak mulatnak álmán:
SOMOGYI és BACSÓ mártírhalálán.
S később? Zöldinges, eszét vesztett népség
sortüze után mily rémálom néz szét
partodról, Folyó, máig? Bűnök, vétkek
sorát vedd számba, láss álmot, Egészet!
Leszakadt hidak, menekülő élet,
Budán nyilaskeresztes kígyófészkek..
Lángok, pusztulás.. Ó, hány ember veszte,
ha úrrá lesz egy embertelen eszme!

Küzdő álomból átkiált egy Csillag
hozzám, és máig fájó, égő színt ad
múltból egy álom, benne bár ott fenség,
de olyan vér is, melyre nincsen mentség,
s itt is, ott is várta Prokrutész ágya
a gondolatot, - és mi jött, utána?
Ötvenhat álma! Máig sötét titkod:
gyermekeket tankoknak mint uszított
Bűnös Érdek, - s kik felelősek érte?
Erről hallgatsz, szájaló népvezérke?

Ó, Budapest! Álmodban együtt nagyság,
törpeség. Csak kicsúfolt szó SZABADSÁG, -
ha tett RABSÁGOT hoz! Máig sem érted
miért felelős keresztes vitézek
álszent hada, s Istent idéző vad vég,
mely felemelte Félelem Keresztjét, -
s tartja, ma is? A hazafi kimondja
az igazat, azt, mi Hazája gondja, -
s gyáván, sunyin nem méregeti akkor:
hazugságnak mekkora tömeg tapsol?
Gondoljatok Vörösmarty Mihályra!
Mit mond a Mának verse: ORSZÁGHÁZA?

Budapest! Bár látom útjaid Útját,
s a Vágyat, - itt még ma is csak a bú rág
a lelkekben. A tanácstalan utcák
mennek, mennek.. Őszi szelek lefújják
a színt váltott leveleket a fákról,
s egy csupasszá lett világ vall magáról.
Giccses dalaidon most csak mosolygok,
Budapest, bár, igaz, hogy szárnyat bontott
olykor szabad vers, mégis, újra s újra,
kis ésszel kis polgár nézett turulra,
csodálattal, s a mesebeli sólyom
(egerészölyv?), ha átszállt sorompókon,
éljenezte, s utódját bűvkörébe
vonja még ma is lovas tengerésze,
s cinikus ördög kacag, hasznát várón..
Tagadod talán, budapesti álom?

Hegyek. Dombok. Mind kedvesek és szépek.
Könnyelműen Himalájás merészet
ők nem hirdetnek, de hirdet helyettük
nagy mellényű népség, amely a kesztyűt
(no, csak látszatra!) bele-belevágja
óriás-arcba, - azaz, jár a szája,
hogy belevágta, és hősi tett történt!
..ám az óriás csak nevet e törpén,
mert nagy a világ, de a törpe, - törpe
(s törpe ésszel hazáját teszi tönkre).

Évszakok bája. Mennyire szerettem,
mikor az áttetsző tündérkezekben
kinyílt a tavaszerdők sziromálma,
majd fecske hangtű ezüst díszt a nyárra
varrt már, és közben égi csend fehéren
csengett, fent, s ígért egy gyümölcsös Éden!

Tavaszálmok, nyárálmok Messzesége!
Eljuthatunk-e jobb álom ölébe?
Gyönyörű álmot most hiába várok..
(Ma minden város móriczi Zsarátnok!)
Ha volna is álomhozó Varázslat,
azt hozhatná, mit Lehetőség láttat..

..de látomásként, prófétai fényben,
másik Budapest lép elő, merészen,
távol jövőből, Magyarország Éke,
erős ahhoz: a múlt bűneit értse,
s szívben és agyban rendet tudjon tenni.
A gyilkosokat dehogy kell szeretni!
Ily szeretettől új bűnök teremnek:
értő ítélet hozhat csillagcsendet,
békét az égi, s földi fénytavaknál,
hitet, amelynél bízó szív az oltár..

Másik Budapest, s az a másik Álom,
mely szemekbe néz, igazságra vágyón,
Szépség-álom, tudom, eljön, nem kétlem, -
ha gúnyolódik is ma Messzeségen
önérdekek kapzsi kalmárvilága,

eljössz, Álom, Budapest Szépség-álma!

(2013)