Körtepálinkát ritkán ittam.
E tényre egy ok máris itt van:
ihletet adhat, csak hát drága, -
sovány a költő pénztárcája!

A nevében tetszik a körte,
mivel rá jól rímel a törpe.
E nedűt palackban is láttam,
kirakatban volt, pántlikásan.

Háromszín-pántlikázás ára
sokszor nem az, amit de várna
a nép! Kurjongott, pántlikázott,
bőszülten kutyaszerbiázott,

s mikor az jött, ami, és újra,
itta a pálinkát a búra,
csak hát a szesz túlzott adagja
ivóját földön ott marasztja,

ami nyáron nem baj, - de télen,
kihalt falucska közepében?
Üthet baljós családi óra, -
s ha nincsen pénzük sírásóra?

Túl jó szíved van, bizony, Árpád!
Versért pálinkát - hipp-hopp! - átád?
Könnyelműség, előre intlek!
Ha vers, - nem ér árva fityinget,

még akkor sem, ha Ady írta
(fejére kapy volt, s ment sírba!),
vagy József, kinél szép keresztnév
(de közben szobrát odébb tették!),

s Petőfiről nem is beszélek!
(Ő volt ám a lánglelkű lélek!
Dicsérete száll szelek szárnyán..
S Eszméje? Elégett a máglyán!)

(Na, mindegy.. Gondolhatod: Wasska,
verset is írt, oly aranyoska
volt a szava! Ma is, ha nézi
giccsért rajongó polgár néni..

..gondolhatod, de tudom, mégsem
gondolod, mert e bolond szélben
ott jó ízlésed, - mindig átok! -
s láttat Veled igaz világot..)

Persze, pálinkafőző dolga
tudni azt, hogy a metanolra
szükség van benne, így a párlat
vakabbá tehet páriákat,

no és, ahol ritka a látó,
vakond-lét nem csak megbocsátó
mosolyt kap, fondorlatos égnek
ily létek - szükségszerűségek!

Árpád! Bár a neved nem Áron,
pálinkád ilyen olcsó áron
(versért), hidd el, bármint is várom,

túl jó szívedért - megrovásom!