Figyel a pásztor. Lihegő kutyája
fülel. Éberen vigyáz a juhnyájra.
A pásztor támaszkodik a botjára.
Látszólag mindent rábíz a kutyára,
de az agya folyamatosan dolgozik,
mit csináljon a másnap reggeli harmatig?
Egyik nem eszik, a másik beteg.
Nem Ők, maguk, hanem az állatsereg.
Eshet az eső, süthet forrón a Nap,
jöhet a hó, neki sosincs szabadnap.
Egyformán szent kinn, a pusztán mindennap,
amit a juhainak mind odaad.
Pásztorembernek pásztor a családja,
és az lehet a fia, az unokája.
Ha majd valahára eljön az a nap,
mikor minket a Mennybe szólítanak,
Őt már ott is várja a kedves nyája,
a felhőkből lett sok-sok báránykája.