Múltbéli Mikulások
Ó, ti negyvenes, ötvenes
gyermek-évsorok! Köztetek
mi volt bánat? Mi volt öröm?
Hálás-csillagos köszönöm?
Csattogó ágak, hósubák...
Szégyeltük a kopott ruhát?
Ó, nem, dehogy! Árny, s fény szaladt.
Baj után bízó pillanat.
Mikulások, ti régiek!
Emléketek piros sziget.
Mi ragyogott most mélysötét, -
de nékem cseng szép csendje még.
Volt ajándék? Csupán szerény.
Az álmodó almák fején
sapkaként, látom, ott honol
néhány kedves szaloncukor...
Ó, volt-idő, szívszín mesék!
Mily keveset tanult e nép!
Baj után árnytelt gond szalad.
Nem ad: elvesz a pillanat.
Múlt Mikulások, vágy-idő!
Sebző jelen, te vétkező!
Látjátok, szomorú szemek:
felnőttként mennyi rossz gyerek?
gyermek-évsorok! Köztetek
mi volt bánat? Mi volt öröm?
Hálás-csillagos köszönöm?
Csattogó ágak, hósubák...
Szégyeltük a kopott ruhát?
Ó, nem, dehogy! Árny, s fény szaladt.
Baj után bízó pillanat.
Mikulások, ti régiek!
Emléketek piros sziget.
Mi ragyogott most mélysötét, -
de nékem cseng szép csendje még.
Volt ajándék? Csupán szerény.
Az álmodó almák fején
sapkaként, látom, ott honol
néhány kedves szaloncukor...
Ó, volt-idő, szívszín mesék!
Mily keveset tanult e nép!
Baj után árnytelt gond szalad.
Nem ad: elvesz a pillanat.
Múlt Mikulások, vágy-idő!
Sebző jelen, te vétkező!
Látjátok, szomorú szemek:
felnőttként mennyi rossz gyerek?