Az Elvtelennek van a legtöbb elve:
bő zsebeiben egész készlete.
Istene? Önmagát, hasznát imádja.
Érdek-vallás szerelemgyereke.

Az Elvtelen, mikor fordul a kocka,
hangoskodik: - Mindig ezt mondtam én!
Múlt tettekről hallgat, mint az a fűben..,
s bájolog Janus-arcú költemény.

Az Elvtelen alatt üres a hordó,
de nemes borral teltről szónokol
(bár teltek is vannak nála, de máshol, -
borlovag pincéjében valahol).

A nép? Dicsérjem? Esze még rövidke,
mint a nyúl farka, épp olyan kicsi,
s ha az Elvtelen zöld rétről mesélget,
a sok zöldséget könnyen elhiszi.

Elvtelenektől orrbántó egy ország,
és szaporodnak a tele gatyák.
Nem kérdem: hol vagytok, ti, walesi bárdok?
Mára már mind eladta önmagát.