Unatkozott barlangjában Mackó Miska!
Épp arra járt barátja, Sompolyoghy Béla, a róka.
- Miért unatkozol barátom, Mackó Miska?
érdeklődött a ravazdi gúnyolódva.
- Barlangod előtt szép, nagy lépcsőkorlát van!
Lecsúszhatnánk rajta! Nem lennénk mi b ajban!
Miskánk meggondolatlan. Rögtön felpattan:
- Mehetünk. Unom magam a barlangban!
Rókánk látja, a korlát alatt kuka van.
Esze vág, mi nt az élesre fent borotva.
-Sajnos, nem mehetek. Baj van Mackó koma!
Jaj, nagyon fáj! Görcs állt bele a hátamba!
Éss szinlelt ám nagyon, mintha igaz volna!
Miska fájdalmát látva megvigasztalta:
- Sebaj, róka koma, ne légy zavarban!
Feküdj nyugodtan, szépen itt, az avarban!
Közben azt dongolta Ő csendben, magában:
Csak nem fog ki egy róka rajtam, csodákat!
Meglovagolta azért is a korlátot!
A világ még íly korlátlovast nem látott
és lábai közé veszi a korlátot!
A rókánk régen látott íly vidám dolgot!
Csak úgy, magában jó nagyokat kacagott!
A Mackó Misi még csúszott egy jó nagyot,
mígnem a kukában látta meg a Napot!
Sompologhy most már hangosan kacagott,
mikor Misi feltűnt a kukából legott!
Fülén almacsutka, orrán papír lógott,
bundájára sok-sok kacat, ezer vacak,
mindenféle piszok, büdös szemét ragadt!
Tanulságul ez esetre csak az maradt:
kapaszkodásra használd csak a korlátokat
és akkor a róka sem Miskán mulat.