Mindjárt Szilveszter. Edgar Poe-i holló
helyett varjak. Rezzen idősorompó.
Felhangzik vaskos csőrök rideg Kár!-ja,
s megérthetetlen végtelen világa
indul már velünk új újévben tovább.
Illem emberek remények látszatát
adják egymásnak. Ó, én is ezt teszem
szokás-igában, - de máskor ott a Nem!,
ha vers parancsol dús csillagéjszaka
Szépség Földjéről, szívbe rejtett Haza.
Ha így teszek, ezt helyesli pár barát,
de mégis inkább ellentét kardja vág
felém, vagy, ami rosszabb, hallgathatom:
a párkák vesznek össze a fonalon,
hogy kinek szőjön a megvesztegetett,
és kinél szakítson fonál-életet.

Fénykép bőséggel megtelt az albumom,
de olykor kevés a sok. Bizony, tudom.
Miért ne tudnám? Emléksor visszavitt.
Nézem a tájak paradoxonjait.
Kinyílt nagy kaput, - látszatot. Szilvafát.
Mélykék gyümölcsöt ígért fehér virág,
s élet-tavasztól élet-őszig az út
úgy elrohan, és máris bezárt kapuk
itt és ott. Fatörzs. Borostyán futja be.
Múltból tekint át szobor kinyílt szeme,
majd lemondóan kerítés rácsra néz:
- Ennyi részletből miért e tört egész?

Tűnődöm: hol van egykori domb alól
az a pici tó, melyre alkony dalolt
rá aranyat? Súgó nád? ..s közben a rét
úgy lopta át az estébe énekét,
hangtükrét, hogy szállt, szállt mese és való,
- s időnként mindez még visszahallható!

Volt élőkről az albumos temető
volt fényt, volt árnyat együtt úsztat elő.
Fényglóriával anyai Nagymamám.
Ő fáj. Mások is. Egyesek? Hát, - talán.
Nemlétük fáj-e, - vagy inkább az a Gép,
mely forgó léttel felőrli mindenét
az embereknek, nem a testük csupán?
Kerékfog harap jajduló csigolyán,
s a lelkeken is. Minden fordítva van:
látszat csillagos egünk csillagtalan.
Élőknél élőbb szót mond nem egy halott, -
s igazabbat! E rossz jelen csak dadog,
mikor kérdőre vonják, vagy így felel:
- Érd be, te szegény, te senki, semmivel!

Szilveszter este, - most feléje megyek.
Lecsupaszítja a félelmeimet
a szél. Félelmek? A trón már készen áll.
Ó, mily primitív a nagyfejű király!
S mily primitív ez a nép, ha nem szabad!
Mint kerülgeti az éles szavakat
becstelenségre! Hallgat, majd térdre hull.
Jön évre év, de - múltjából nem tanul.

Mindjárt Szilveszter. Edgar Poe-i holló
helyett varjak. Ing az idősorompó.
Felhangzik vaskos csőrök furcsa Kár!-ja,
s milyen közönyös végtelen világa
vánszorog velünk az újévben tovább!

.. s kárra Kár, s nem értést színlel a világ!