A látszatoknál színlelik: nem látják,
hogy látszatok. Elfogadják: való, -
pedig tudják, hogy felgyűlt a hazugság,
s ez százezer jelből jól látható.

Más rendszer osztott nekik diplomákat, -
s ezekre mint kerültek szégyenek?
Hálátlansággal együtt becstelenség.
Kinek Országa jött el? Kérdezed?

Én kérdezem, bár tudom: válasz nem jön.
Istent prédikál, s Ördögöt takar
fenti népség. Lent gyáva hallgatások,
s hejehuja, ál-háromszínű dal.

Lassan már nincs bátor, szemekbe néző
tekintet itt, csak tört történelem,
zúzó jelen, - görbébb lesz görbe szolga,
s fent, Édenben, új s új tolvaj terem.

Nagyfejű szónok harsog rossz ripacsként:
- Mindnyájunké e győző pillanat!
Felszentelt maszkban vigyorog az Ördög:
- Szabad ország, itt hazudni - szabad!

Gerinc roppan. Megtévesztő a zászló.
Gőgös újként a régi, rossz irány.
S más is jöhet: a Keresztre feszített
nép kínja majd egy új Kálvárián.

Bár jönnél Eszme, tárgyilagos Isten,
Te, látszatok mögé néző Hazám!
A nép szíve itt van, oly meggyötörten!
S esze? Messze! Túl Óperencián..