a rozs megtört hajú királylány
a fák alkonyi óriások
hegyeket lehel a határszélre
a keménymellű bronz-idő
s az utolsó gyöngylepke-sor
eltűnik a pipacs mögött
a rozs megtört hajú királylány
megáll alkonyba öltözötten
ha erre jársz nézd meg egy percre:
félénk csöpp sárkány ivadéka
az utolsó gyík
mint tűnik el s a fű-hercegek mint bókolnak utána hosszan
messziről látszanak a fák
tömör alkonyi óriások
hegyeket lehel a határra
a kemény mellű bronz idő
igen, rozsban
tört bánatokban
alkonyi kövekbe zárt gyíkjaiddal
tűnő gyöngylepke-csillogással
hol is maradhatsz
ki kérdezi:
milyen volt a rozsföldi alkony?
hol álltak meg az óriások?
láttad a gyíkszemű világban
az elfutó zöld villanást?
bronz-idők nagymellű kolompja
messzire hajtotta a nyájat?
csak sírt a rozs, haja zilált volt?
a hegyek fenyőket ígértek?

s hogy lehet az, hogy a legenda
nem kellett többé senkinek?