Tüzes teste
dal a lelke,
színe selymes,
íze testes,
fínom léte
asztal éke!
A bornak pohara
a jókedv forrása,
az ital varázsa
lánycsók cuppanása!
Bort a pohárba, bút a kukába!
Íze, illata
jó bor sajátja.
Bátran kiáltva
zengném világba:
jó bort a pohárba,
csókot az arcunkra!
Vidító dalokat ajkunkra!
Fújja, fújja, ki hogy tudja!
Csak szóljon végre a dal!
Nem baj, ha hamis a hangja!
Ajkun k a bornak ezt mondja:
a többszöri viszontlátásra!
Halász István
Budapest, 1994. március 27