Tengerek mezején egymagam hajózom
Satnyán vergődve, megfolytom bánatom
Csónakom nem halad, a tenger mozdulatlan
Nem jön sem szél, sem hullám, életem fordulatlan

Testem próbál csak a túlélésért küzdeni
Lelkem tengere, már nem próbál élénkülni
Jöhetne egy forgószél vagy vihar, mi felborít
Az élet fájdalmas, lelkem már semmit sem veszít

Emlékét érzem csak magamban, kedvesen
Végeláthatatlan halált halok minden percben
Szálka a kezemben, piszok a szememben
Te vagy az, a NŐ, aki tüske a szìvemben