Kacér kacajt suttogva, mosolyt csalt az arcomra
Mézédes szavakkal tört sok millió darabra
Fényévekre tőlem, mégis érzem vonzerődet
Az élet volt mi adott, és elvett téged tőlem

E mesém soha nem ér véget, még élek
Felejtésem ára nem más, mint egy lélek
Szép testedben lakó még szebb lelked
Megérintett, mint embert az élet

Sokan voltak, s lesznek, akik téged kerestek
Most, hogy már megleltelek, miért felejtselek
Soha nem leszek már sem új, sem régi
Körmönfont mesterkedés, az egészet elemészti

Vidám voltam mindig, nem féltem nevetni
Elvettél mindent, mit kezdtem megszeretni
Félek kedves lenni, másokban szépet lelni
Óva int az élet tőled, féltem beléd szeretni

Százezer fényévet kérek, egy Óceánnyi cseppet
Zöldellő, virágzó réteket, s még egy percet
Még egy percet veled, még egy percet értem
Csak addig, amíg újra megérint a fényed.