Tityeg-totyog a mackócska,
hátán van a táskája.
- Hova mész Te, mackócska?
szólítja meg a róka.

- Megyek az iskolába! - válaszolja a koma.
Elcsodálkozik a róka: - Minek az iskola?
Gyereinkább a tisztásra, egy jó kis játékra!
- Nem mehtek, mert várnak engem az iskolában,

máskor is lehet nekem időm a játékra.
Gondtalanul hancurozik a kis róka.
Egyált alán nem kell neki az iskola!
Játszik száguldozik, repül a labdája!

Min ek a tudás! Nincs szüksége rája!
Egyszer levelet hoz neki a posta!
Valami fontos lehet a szavakban,
hiszen az átvételét aláírta,

azaz csak írta volna,
ha Ő bizony írni tudna!
X-et rajzolt a kockába,
hogy a levelét megkapja!

Olvasta volna a levelét,
nézi a végét, s az elejét.
Nem érti annak sok betűjét!
Dörzsölgeti a két szemét.

Vajon mi lehet a levelében?
Mackónk tityeg-totyog arr a éppen.
A rókát látja a levelével.
- Mi újság, koma? - jön a kérdéssel.

Levelét teríti a róka széjjel,
s teszi, hogy olvassa nagy lendülettel.
- No, mondjad sebesen - kéri jó szívvel
a mackót őszinte igyekezettel.

Azaz csak olvasta volna,
mivel nem járt iskolába!
Mackó neki felolvasta:
rókát is várja az iskola!

Akor fogsz majd írni, olvasni,
ha ezeket meg fogod tanulni!
Ehhez iskolába kell járni!
Tehát rókán k is indul tanulni!