A hang-kutak,
s visszhang-kutak
mesélték csip-csup
álmukat,

és rábúgott
a gerlepár,
azt kérdőn: merre?
merre már?

- Merre, merre?
- tűnődtem én
az ég szeles kék
peremén.

Merre, merre
fény-, s árnyúton?
Búgott a gerle:
- Nem tudom!

Később hittem,
hogy én tudom, -
s hullt, hullt a remény-
hószirom.

Szeles kék ég
szélén vagyok
ma is, - de ma már
hallgatok,

mert erre sincs,
meg arra sincs
más, mint lelkeken
zár, bilincs.

Ma nincs-hazám
az én hazám,
piros múlt, piros
tulipán.

Bokor sóhajt,
s a csali-dal
csak csillog csip-csup
álmaival,

s a gerle száll,
a gerle búg, -
de a szívekben
háborúk.

Egy szívben csend,
éj-nincs-tovább.
Az égen csillag-
katonák.