vaddisznó-erdők fehéragyarú
hold-villanások füstölgő világ
és húsz öles fák sötétkék toronynak
ablaka előtt kristályarcú fényben
a fülledt-rovar-szárnyú hercegasszony
mosolya száll a harminc öles fákra
az áldás vagy az átok teljesült-e?
észrevétlen elsüllyedtek a gombák
s jól elzárták csöpp, kényes üvegekbe
az elpárolgó virágillatot
egy bizonyos, hogy ősz van bölcs a naptár
s a fülledt-rovar-szárnyú hercegasszony
a kristály fényben már aludni térne
igen, a csönd most félénken közénk lép
nagy markában nyulat szorongat ámde úgyis
elengedi majd egy ág-rezzenésre
szél söpri el a rigók tollait
az ősz a csönd levél levél levél
és hallgat egyre hallgat
a kék torony rigótollak a szélben
és észrevétlen egymást elfelejtjük
az évek kristály arcát elfelejtjük
szemünk előtt a fákra rátapadnak
a rovar szárnyú hercegasszonyok
vaddisznó erdők csörtetnek csak újra
fehér agyaruk most te is dicséred?
inog inog a nagy kéktornyú ég
és észrevétlen egymást elfelejtjük
a céljaink ó azt is elfelejtjük
az évszak ez melyet bár hó igéz
nagy messziről, de hótiszta szavak
nem világítnak éles boldogsággal
messze vagy még gyönyörű hóidő, te messzenéző,
tavaszba látó és okos merészség, ki a tettek fiát
elindítod a roppant láthatárról
kristály fények kihunynak ősz van itt
lassan inognak húsz öles fák s ezüstpáncélú rákok
nagy ollója előttünk jár, kiszabja
komoly fekete-kék határainkat és a mérföldkövet
lábunkra ejtik suta óriások
ügyetlenek és elbámészkodók -
kéktornyú égre nézünk
csillagok közt ágak remegnek fenyők fenyők a szélben
s nem látják meg a vaksi óriások
egy hihetetlen nagy távlat kapuját