Itt ülök egyedül, magamba fordulva,
A világban elveszve, rád gondolva.
Fejemben kavarog egynéhány gondolat,
Boldogság elveszett egyetlen perc alatt.

Mi mindent megtettél értem, nem tagadom,
Felhőként követtél, óvtál az utakon,
Védtél a sötéttől, őrangyal voltál,
Ha szükségem volt rá, fénnyel tápláltál.

Ez már a múlt, s én annyira bánom,
Hogy nem vagy enyém már, csak egy álom.
Most elmondom neked, mit gondolok rég,
Ahhoz, hogy megértsd, egy mondat elég.

Nyáron a szellő vagy egy forró napon,
Télen a hóban a hóangyalom,
November végén egy zöld falevél,
Friss hóvirág március elsején.