Álmok szőtte kuszaságban,
azok tovaszálló tudatában
keresed nyugodt helyed,
ha megtörve is, de végre megleled.
Kis kápolnában, kezed kulcsolod imába
s kérdezed önmagad hiába :
Ember, ember ellen vétkezel !
Mondd miért teszed?
Éled a hited,
szeretettől virul szíved,
most mégis az ádáz küzdelem, a harc,
néha ettől torzul az angyali arc.
Irigyen kikapart hatalom, uralom,
ez lenne a földi jutalom?
Körbetekintesz, szemed kutat,
talán egy másik példát mutat.

Imám s a gyónást mormolom
Keresztet vetve, az égre nézve belegondolok:
ha most mindezt, nem rám tartozva észreveszem,
ugye, én sem vagyok méltóbb gyermeked....?