Miért ígérget a Felejthetetlen
itt is, ott is, felejtő csend-kehelyben?
S a múltból volt fény mikor visszalobban
legtöbbször miért virág bánatokban?

Miért tekint az őszezüstös barka
selyme tűnődőn távoli tavaszba?
Oly gyors a kék, s felébredt tavasznépek
úgyis elűzik a volt Messzeséget!

Miért a méh, ha forgó égi kaptár
méze elcsillog, még mielőtt kapnál
belőle, - s csak áttetsző szárnyak adnak
csáb villantást egy légi pillanatnak?

Miért a vers, mikor a vizek futnak
vágy-világában szikrát szóró útnak,
ha tündér ujját mindhiába várja
a Szépség büszke arany karikája?

Miért úgy vagy itt, Tavasz, hogy szívekben
a VAN-t legyőzi hiányod: a NINCSEN?
Varázs! Miért lesz nehezebb a könnyebb,
ha piros gyönggyé alkonyodik könnycsepp?

Csak kérdezz, Vers, bölcs, Csillagos bolondom,
mikor csók csillog fehér sziromholdon,
vagy fent kerekség enyhít fél sötétet,
s a süllyedő fák önmagukba néznek!

Ó, Csillagvers, Anyagot kérdő Lélek!
Csak igaz VAN-ról és NINCS-ről mesélek.
Lehet, már csak én, s másutt, a szívekben
hamis tavasz, hamis hit, - hamis isten?