Virágzó fák színpompája
tobzódik a tavasz fényében.
A kikelet tarka fénycsokra
tükröződik a Völgyünkben.

Betölti az egész Völgyet.
A környéket is rabul ejti.
Létével feltölt minden lelket.
Aki ezt látja, nem felejti.

Fáklombjai hajlanak egy patak fölé.
Annak vizét féltőn óvják, takargatják.
Tavaszi pompa csillog a csermely vizén,
melyen csendben, némán úsznak a kacsák.

Ódákra ihlet e sok-sok szépség.
Csak jönnek, jönnek belőlem a sorok.
Versbe kívánkozik e szép környék,
melynek én e verssel hódolok.