Húsvét, díszes tojás, te ünnep-emlék!
Rajtad piros, kék, szeles zöld szalad,
s nyúlszemek csodálják a víztükörnél:
felhőt siettet fehér pillanat.

Legalábbis sok húsvétom ilyen volt
alattad, álom, gyermekkori ég,
Idő, melyben táguló szív tanulta,
s tanította a Szép szeretetét.

Feltámadás? Szeretet? Öröm? Szépség?
Választ te adj, helyettem. Hallgatok.
Választ te adj, - de becsületes választ,
mely összeköt szívet, s gondolatot…

Húsvét, hímes tojás, törékeny ünnep,
Idő, végül vágy-maradt Messzeség, -
de elszakadt a szív a becsülettől,
s mily könnycseppesek lettek a mesék!