Volt Hajnalsor piros szívvággyal játszott,
s közelebb vitt tisztább táj Csillagához?
Közelebb vitt, - sokan azok is tudják,
kiknek száján nékik hasznos hazugság.

A gondolkodó, persze, mindig tudja:
a Jónak is Rosszal kevert az útja.
Vakhit-szolga is más, és más az Eszme, -
bár az utóbbit feszítik keresztre.

Vakhit-szolga jót akarón is rosszat
szolgál, azokat, akik múltból lopnak:
lopják mi kedvez önző érdekeknek,
s benne hagyják az őket vádló szennyet.

Tavasz-zászlók, felcsengő csillagálmok,
oly könnyedén elhitt feltámadások!
Feltámadás? Ha lesz is egykor, - messze
az a tavasz-jövő, mit szív szeretne.

Húsvéti csillag, álomégbolt éke,
önámítás gyönyörű menedéke!
Ám versnek eljön józanító napja,
s nem engedi, hogy önmagát becsapja.

Húsvéti csillag, szomorú szememben
látod, amint hirtelen visszaretten
álomégboltom, s a valóság árnya
mutat veszejtő csillagtalanságra?