Összedőlt ez a húsvét, miként annyi
elődje. Tárul völgyi ablak talmi
csillogással, de komor kapuszárnyak
alól az árnyék üzen gond-világnak.

Lehet: sokaknak egyszerűbb a lelke, -
felakasztják legendás hit-keresztre,
mint a ruhát fogasra, s mit sem várnak,
ha kétkedést villant fel a vasárnap.

Azt gondolod: jó az együgyű lélek,
mely nem keres bonyolultat, miértet,
csupán úton a lendületet menni,
akkor is, ha a rossz irányt jelenti?

Sok út volt már ugyanaz: jó a rosszból
nem tűnt ki, és tragédiás lovagkor
irányát új nép újra elfeledte, -
s hány test került változatlan keresztre!

Mindegy? Nem mindegy? Senki sem kiáltja:
az ünnep-arcok sora milyen gyáva,
s hányszor hamis lehajtott fej-alázat,
s hány ima mond ellent épp önmagának!

Összedőlt Húsvét felépülhet egyszer
Értelemnek, s Szívnek tetsző Kereszttel,
Úttal, melyen emlék őriz jót, rosszat,
s Éggel, mely békés csillagot ragyogtat?