Megyünk-e még a roppant hegygerincen
a csillagfényes erdőkön keresztül
az ismeretlen szabadság elé?

látjuk-e még: ívén a messzeségnek
a gyöngyarany nap mint ég újabb fenyők közt
s utolsót lobban - már a tegnapé?

miénk a táj ahol vizek rohannak
végtelen kékbe kitáguló holnap
olthatatlan szomját eloltani

merünk-e majd délkörök áramának
s egymásnak is - athéni vágyainkról -
felszabadult szavakkal vallani?

úgy érzem most: bár tábortüzeinken
átfúj a szél s a lángok sokasodnak -
lehet: utánuk jelzés sem marad

csak fény-mozaik lendülő tükörlét
bolyong útvesztő erdő-sóhajokban:
csillagfényes gyönyörű pillanat