A részekben lehet öröm vagy bánat,
pillanatnak, percnek bókolnak ők,
de az Egészben mindig szomorúság.
Az Egész mindig érzi az Időt.

Az életem látom részekre hulltan:
részlet sötétlik, részlet felragyog.
Olyan, mint másé: minden részleten túl
Egész legyint. Legyintek, hallgatok.

Hány mímeli: az Egészet nem érti,
vagy csak a részlet van és nincs Egész!
Az Egész nem részletek összessége:
valóság az, s végül szemünkbe néz.

Annyi biztos: az igazi Egészről
mások igen, én nem hazudhatok.
Sorsom: látni. S bár a látók kereszten,
nem játszhatok kényelmesen vakot.

Be kell vallanom: részletek legyőztek,
mint mindenkit. És nincs győztes Egész.
...de életemen mosolyog egy csillag,
s vigasztalón olykor szemembe néz.

Sejtem: e Csillag minden bús Egésznél
több és egészebb mikor felragyog.
Legyintő kezet varázsa megállít:
piros varázs-békéje. S hallgatok.