Ó Puszta! Hatalmas, határtalan Rónaság!
Dühödt szél uralta vég nélküli pusztai világ!
Erősen fúj jobbról, balról! Dühének nincs határa!
Indulatosan támad rá e szépséges világra!

De ez nemcsak hamis, csalfa látszat.
Nagy ereje van a szél rohamának,
mely lehet, hogy idővel elfárad.
Az égen sötétszürke felhők állnak.

De íme a szél haragja gyengül. Megbékél.
Az ágak hárfáin a szél már nem zenél,
de a szürke felhők közül még nem jön napfény.
A jó idő után még él bennünk a remény!