Ezen a csendes utcán magam járok.
Szépek a fenyők, szépek az árnyak.
Mindenfelé nyugtató mély csend honol.
Írásra késztetés van itt mindenhol.

A sudár fenyők engem verselni hívnak.
Írásra témákat nekem e séták adnak.
Üdülőnkbe érve érzem, hogy alkotnom kell,
hiszen ez az utca engem erre ingerel.

A szépsége lelkemben sorokat szül,
amely tollamból papírra kerül.
z utcának egyszerű szépsége
kerül be lelkembe él mély csendben.

S onnan megy rá a papírra,
majd a világnak sok tájára.
Íme így örökítődik meg
ennek az utcának szépsége.