Falakból sok van, -
út egy se már.
Szürkés közönyben
a láthatár.

Volt vonatokból
egy sem maradt.
Árnyak guggolnak
a híd alatt.

Nincs hegyem, erdőm,
völgyem, - s a rét
mit zörget? Száraz
fű idejét.

Eltűnt a Szépség,
eltűnt hazám..
S hogy volt-e népem?
Az is talány.

S hogy volt-e Csillag?
Az is titok.
S piros dal, melyre
megtanított?

Hát, ha varázslat:
gonosz varázs
ez itt, amelynek
csillaga más,

csillaga más és
karmos kezek
írnak le vérrel
Kereszteket..

Jó volna menni,
vinni mesét,
melyben még Szépség
Csillaga ég!

Jó volna Isten, -
nem a csaló
isten, az embert
haragító..

..fényszívű Isten,
igaz Idő,
embert teremtő,
s menekítő..

Pusztuló partok..
Párton Kereszt:
- Mit gyűjtsz ott, lélek?
Szégyeneket?

Volt hegyem, erdőm,
völgyem, Hazám, -
s Népem egy égtáj
hű tavaszán?

S ott voltál, Szépség,
velünk, velem,
s zászló, pirosan,
s dal-szerelem?

Sziszeg a fű és
bújik a hold..
Voltál-e, Ország?
Volt-e a Volt?

Fák feketülnek.
Kérdés, ha van,
lenéz az égbolt
választalan.