A szobrok szinte élnek!
Bent vannak a lelkemben,
ott élnek a szívemben,
zenélnek a létemben,

Az életet fejezik ki,
a szépségét megjelenítik,
az értelmét dicsőítik,
gyönyörűségéért köszöntik.

Rézkarcokon a falon
a szelíd fény átoson,
majd a szép alakokon
megpihen szinte álmodón.

Gazdagodtam egy élménnyel,
s kifejeztem e versemmel.
Értéke volt ennek az estnek.
Gyarapított sok-sok értékkel.