Orrbántó Edward, Nagy Király,
vágtat jogon, lován..
Nem volt Ő angol, sohasem!
S földje hun tartomány.

S a népe istenadta nép?
Hát.. sok minden lehet..
..bár tiltakozott egy személy:
az Isten. Tüntetett!

Persze, Edward oly Nagy Király!
Isten minek neki?!
Csak hát.. ..ha több haszonra les..
Cégérnek tette ki!

Szóval.. - vágtatott: - Jó a föld?
Legelőn fű, kövér?
Humusz-mutyi, zsebre dugi, -
s térség zsebünkbe tér!

Híve - hű Hentes - helyeselt!
Juhászodott a nép,
s hallgatta ferdített kereszt
az éhes bégetést..

Negondolkozzmontgomery
a vár neve, ahol
az eugatott pénzeken
épült pompás akol.

Edward megszállt. (Magába szállt?
Ne nevettessetek!
Nem ismeritek, díszhunok,
a történelmetek?)

S lakoma jött! Halat, s vadat
Edward befalt, evett,
s hozzátehetjük: sok vadat
mondott, - azt szeretett!

Egy eltévedt bárd, ősz galamb,
hozott őszinte szót,
s nem kért jutalmat, ám kapott:
erős szájbefogót!

Hű! Máris ugrott bárdsereg!
S a velszi-nyelszi nép
hallgathatta a Hős Király
zengő dicséretét.

Ötszáz? Jó néhány tízezer
dalolt ott, nyelszi bárd! -
és egy sem mert mást mondani
csak: - ÉLJEN EDUÁRD!

Kérditek: érte mit kapott?
Ki tudja? Sejtheted
ezt-azt, de túl rejtélyesek
a Főügyész kezek..

Történelemben tőr akadt,
voltban, ilyen, olyan, -
de kinek kell a csúnya VOLT,
mikor nem szebb a VAN?

Csak hát.. ..ha sok bárd hízeleg,
unalmas lesz kicsit..
S végül Edward, a Nagy Király,
csak ennyit szólt: - MA CSITT!

A Palota hát hallgatott,
ha Bal kérdezte meg:
- Nem volt rá pénz, s ki tett csodát,
hogy felépülhetett?

Fair play-t nem játszott a Jobb,
s úgy osztódott a Bal,
őssejtként, mely nem tudja még:
mi a csudát akar?

Mit akart? S a Dicső Király
csatát mint nyert, nagyot?
Montgomerybe menjetek,
s ott - GONDOLKOZZATOK!