Érdekes volt. A gyermek összerázta,
s új ábrát hozott csaló szimmetriája
a csőtükörben. Jégkristályok éke
ugrott legtöbbször a szemem elébe,
de sok más képet bűvösen kibontott,
összerakott, ragyogtatott, megunt ott
e játék. Úgy terveztem: írok róla,
most, hogy az életem kaleidoszkópja
emlékekből ábráit összerakja,
de hullni kész érintő pillanatra
minden, s habár lehetne vágyott béke, -
háborút hoz csüggedt szívem elébe.

Szívem elébe, és szívek elébe.
Szomorúság: lehetetlen a béke.
Bámul a nép, a bölcs mit sem taníthat.
Széttört Kereszt fájdalma kél, s a Csillag
sehol, a népek elbutított nyája,
ha körülnéz, önmagát sem találja.

Az ősz ilyen lett, tél ilyen, s ha hó sok,
megcsillogtat egy nagy kaleidoszkópot,
ezüst deret, káprázatát szemeknek,
érthetetlen szavak morogva mennek
hideg utcán, szennyes papírlap rebben,
akár az ország most piszkos kezekben,
hová került a híd, senki sem tudja,
az ablak arcát könnycseppsor befutja,
s mély kutakból vashang robog az égbe,
reped a tűzfal százéves meséje...

A rosszat vártam, ennyi rosszat mégsem
akkor, - bolond, nyolcvankilences évben
hány bolondot csinált? Mindegyik százat?
Inkább több ezret.. Aki szólt: VIGYÁZAT!,
még gúnyt kapott, új kor Kaleidoszkópja
egy világot csapott be, nagy-nagy róka
orra itt szagolt, s vízen túli farka,
mint óriás zászló, lendült magasba,
hullt a szemekbe aranypénzek álma,
kinyílt a markok görbe mohósága,
s kaleidoszkóp bűvölt, bűvöl a fénnyel..

Az ősz ilyen lett, tél ilyen, de végül,
aki halott, a földdel összebékül,
a látszatok és valóság világa
a kaleidoszkóp-létet összerázza,
olykor szépség hull, látszat, felszín ébred
Egész helyett, - s eltűnnek messzeségek.
Bámuló nép rájöhetne magától:
szájból és lábból áll az a diktátor,
de inkább bámul, mert bámulni könnyebb,
mint lerántani leplét a közönynek,
pimasz hazugnak a szemébe nézni:
- Az szégyen volt! Ne mondd rá azt: vitézi..!

Az ősz ilyen lett, tél ilyen, de végül
vérszín világ jöhet, s szívvel kibékül?
Ó, igen, jön, de gondolhat-e rája
Szépség-idő körülzárt katonája?
Arany pontjai tükör tengereknek
Nagy Kaleidoszkóp síkján megremegnek,
s visszajöhetnek eltűnt Messzeségek,
összerakhatják az Égbolt Egészet..
Világ Világgá lehet, lesz is egyszer,
ha majd leszámol hamis istenekkel.
El nem éred, ámde gondolhatsz rája,
Szépség-idő körülzárt katonája!