A baranyai dombok szelíden simulnak a tájba,
majd lassan eltűnnek a szürkés színű ködök fátyolában.
A Nap elő-előtűnve a felhők közül néz rá e tájra,
majd a szürkés felhők mögé tűnik el bágyadt koronája.

Az egész tájon lassan oszladozó köd ül novembert jelezve.
Kopaszodó facsoportok visznek változatosságot e képbe.
Itt-ott a ködből kibukkanó domboknak pompázatos zöldje
hoz szép színt e sárguló lombú tájnak csodás szépségébe.