Aranyeső nyílik áprilisban,
hajnali homályban napsugár költ.
Zsenge füzek ága halovány-zöld,
kikelet lábnyoma újra itt van.

A virágos rét már fényre éled,
tavasz tűzvarázsa bennünk bujkál.
Szerelmet szül, ami mireánk vár,
megláttalak, s rabod vagyok végleg!

Szép szemednek lettem én bolondja,
ezer év nem elég kézen fogva!
Tavasz súgja, enyém a te szíved.

Így történt hogy egymásé is lettünk,
nézd egy gólya kering már fölöttünk!
S egy édes babával hozzánk siet?

Debrecen, 2015. április 6.