Neked mondom el,
hogy néha félek én,
nem felel a csend,
hiába kérdeném.

Minden téged vár,
hisz senki nem lehet
a te helyeden,
míg itt leszek veled.

Megsúgom neked,
hogy néha sírok is,
olyan vagy nekem,
mint fáknak április.

Friss szellő, ha fúj,
a hangod hallom én,
megdobban szívem,
s reményem újra él!

Egy az óhajom,
ne engedd el kezem,
s könnyem szárad fel,
ha itt leszel velem!

Debrecen, 2015. március 17.