Süt a nap és fúj a szél,
Izabella útra kél.
Olyan hűvös még e hely,
meg ne fázz, szép Izabell`!

Tavaszt hordoz illatod,
s ha én hozzád bújhatok,
nem remegek már tovább,
kivirulok, mint a fák.

Nézd a rétet, Izabell`,
mennyi friss virágkehely!
Tavasz-fohász már imánk,
száz tulipán vár miránk.

Haloványzöld fűz alatt
átölelem derekad.
Oly sudár vagy, mint a fák,
nem várhatok már tovább!

Adj egy csókot, Izabell`,
s nem cserélnék senkivel!
Nálunk nem lesz boldogabb
a tavaszi ég alatt...

Debrecen, 2015. március 17.