Albérletekben, eldugott hónapos szobákban
Nem öltözök fel majd és nem vetem be ágyam
nejlon zacskóban a kenyeret a hűtőben tartom
Fejemet éjente saját kezemre hajtom.

Most Tamás tán könyököl a híd korlátján
Bámul a szélesen hömpölygő vízbe
A zsebében lapuló dohányszemcsékkel
Szavak peregnek a mély feledésbe.

Ó álmok és múltak és éji csodák
Lehullnak és eltűnnek mind az árral
Tamás és a híd és város és folyó
Vagyunk mind dohányszemcsék a sárban.


Jaj álmok és múltak és éji csodák
Lehullnak és eltűnnek mind az árral
Cigarettában a felizzó dohányszemcsék
Elégünk egy hajnal parazsában.

Albérletekben pár elválás után
Találkozásról álmodok, nincs bevetve az ágy
Padlón könyvek csendje, valahogy más dimenzió
Hangosabb csatornán az ég nem hajózható.

Tamás a kazettán egy cigire gyújtott
Az életem hamu lett és a szélbe szóratott
Szélből a folyóba s onnan parti fű mögé
És tücskök keverik majd a dalaik közé.