Mindennap új csodára ébredek:
Hogy élek még, ó hihetetlen épség.
Hogy hall e fül és látnak e szemek,
S az arcom érzi jeges szél csipését.

Mindennap új csodára ébredek:
Hogy élek még, ó mesebeli jóság.
Hallom: haraggal búgnak a hegyek;
Látom: az erdőt lángok lobogózzák.

Látom: a réten a vadkan-lyukat
Halálos ágyuk vaskölykei túrják.
Fönt egy gépmadár csillagokat rugat.
S harsogni hallok győzedelmi hurrát.

Mindennap új csodára ébredek:
Hogy élek még, túl ennyi véres harcon.
Ó, hogy győzni tud minden vész felett
Egy imádkozó, édes, gyönge asszony.

(Keletkezés nagy valószínűséggel: 1944.
Tábori lelkészi megélése, az édesanya oltalmazó szeretete...)