Fehér virágok,
fekete fátyol...,
egyetlen képem
arról a lányról...

Fekete kesztyű
fehér kacsókon,
azon a fotón
ott ég a csókom...

Tengerre szállt ő,
a napok telnek,
nagy hajó hozza,
őt..., s a szerelmet...

Futnak a habok,
földre lép újra,
tíz kecses ujját
hajamba túrja...

Könnyes szemével
szemembe néz ő,
sóhaja forró
vággyal igéző...

Csillog a szeme,
könnyű a lépte,
s én kéz a kézben
sétálok véle...

Ruhája fűzöld,
tűzvörös ajka,
s mosolyban úszik
rózsaszín arca.

Debrecen, 214. 05. 30.