Elmegyünk, a tanításnak vége,
vakációnk, több nem lesz nekünk,
elhagyjuk az iskolánk kapuját,
mert fut tovább a mi életünk.

Tovarobog, mint vonat az éjben,
mi csak sejtjük, milyen kinn a táj,
poggyászunk a megszerzett ismeret,
e tudással fogunk élni már.

Mi búcsúzunk, s osztályunk küszöbét
nem lépjük át mint diák soha,
és nem fogunk együtt lenni újra,
hisz elbocsájt ez az iskola.

Emlékeink halványodnak majdan,
mint ablakra finom pára száll,
az iskolánk kapuján kilépve
immár sorsunk az örök tanár.

Búcsúzunk, mint vonat állomástól,
távolodunk, fényes síneken,
jertek elébb egy áldomást inni,
könnyítsünk a fájó szíveken!

Poharaink emeljük jövőnkre,
s ne feledjük egymást el soha!
Csillag, mely majd utunkat mutatja,
s iránytűnk lesz ez az iskola!

Debrecen, 2008. 06. 14.