Még itt van a május,
illatos a teste,
ruhája áttetsző,
virág van ráfestve.

Orgona és akác,
bazsarózsa rajta,
s mint a piros pipacs,
oly tüzes az ajka.

Mikor friss záporként
május könnye pereg,
mindent megújító
boldogság könnye ez.

Szivárványt ragyogtat
fölöttünk az égen,
eme égi kapun
búcsút int majd szépen.

Könnyű lépte nyomán
a pitypangos mező
féltékennyé válik,
mint egy bús szerető.

Sejti, hogy tovább áll,
elhagyja a rétet,
mikor júniusban
a nap forrón éget.

De addig velünk lesz,
ránk kacsint kék szeme,
s habos felhők szárnyán
elutaznánk vele.

Debrecen, 2015. 05. 24.