Virágos kertben jár az én babám
száz virág nyílik léptei nyomán.
Alkonyat tájban szerelmesen én
légyottra várom kertem rejtekén,

Piros az ajka, mint rózsaszirom,
kitikkadt számnak csókja irgalom.
Hangja csilingel, sóhaja vigasz,
szemében látom, a szíve igaz.

Virágos kertben kezét megfogom,
karcsú derekát magamhoz vonom.
Érzem a mennybe röpít engemet,
ott várnak ránk a rózsafellegek.

Debrecen, 2009. 01. 10.