Odalépek hozzád és kimondom a szót, mely megsúgja kicsi szívem titkát.
Ha odabújok hozzád, meghallod majd akkor belülről azt a dobbanást,
Ami elárulja neked, hogy én mindig gondolok rád.

Kimondom a szót, melyet nagyon nehéz kiejteni,
de utána viszont sosem fogok többé utánad sirni.
Hozzád bújva kimondom a szót, mellyel rájössz könnyen, mi is az én vágyam.
Átölellek, megcsókollak, elmúlik a bánat,
te csodálkozol még, hogy ez az én nagy vágyam.

De újra és újra kimondom a szót,
hogy te elhidd ,neked szól.
Kimondom a szót végre, melyet olyan sokáig magamba tartottam
A szó az, hogy Szeretlek, csak neked szólhat,
mert a szívemnek napról-napra egyre fontosabb vagy.

Kimondom a szót, mostmár mindketten boldogabbak lehetünk,
Mostmár te is bátran átölelhetsz,
Nem félhetsz, ha kimondom a szót: SZERETLEK!!!


Székesfehérvár, 2015.07.17.
Szabó Borbála