A Titkod igazsága,
Átkaid káromlása száműz a
Végzetem zord élete felé!
A múló időm a te időd is.
Földi életem kénköves pokla vagy!
S míg szívem mezején szelíd őzek legelnek,
Izzó tűzparázs tengerén ...

Isteni ajándék
(Flórának születésnapra)

Valahol az erdők mögött,
hegy tetején, fenyők között,
üldögél a tél magában,
gyapjúsállal a nyakában,
gondolkodik, mit csináljon,
itt maradjon, vagy leszálljon
a völgybe, hol jámbor népek
most már nyugovóra tértek?
Egyet gondol, kettőt fordul,
szép csendesen, de nem orvul,
szórni kezdi ...

Summázom sorsomat, hetven évnyi létet.
Poklokat, egeket ekként mérlegelek.
Zöldfülű ifjúként szeretetre vágytam.
Remélt boldogságot kerestem, kutattam.
Voltam asszony, anya- sorsom nem volt békés.
Bőven volt számomra fájdalom, szenvedés.
Hogy múlik az idő! Rohannak az évek!
Kép a boldogságról lassan semmivé lett.
Szertefoszlott álmok tátongnak ...

Voltaképpen csak két esztendeje

töltöttem be a kerek

hatvan évet, jóllehet

már módfelett várom a hetvenet,



mivelhogy az a vélekedésem,

legjobb születésnapok

azok, amelyek még nem

érkeztek el. Ehhez hű maradok!

Huszonöt szál gyertya kétszer,
két tortán áll, mint szép ékszer,
a sors mindent megtervez,
így is, úgyis ötven ez.

Rózsák! Kétszer huszonöt szál,
az ötvenes kikukucskál;
tapsol a sors, és jelez,
így is, úgy is ötven ez!

Tíz év, éterben? Többnek tűnik: húsznak,
s ha harminc volna, még azt sem csodálnám.
Gondokból mennyi nőhetett ki mára
Rádiótok szép makkszemből lett fáján!
Mennyi szélvihar érhette a légben,
s talán le is tört olykor egy-egy ága,
ha Vers kiáltott, s hitte, törhetetlen:
nem hiába kiált a némaságra!
Képzeletben most ráteszek tíz ...