harcok,kudarcok évei
én ragaszkodtam hozzátok.
kísértek rémálmok,
beteljesületlen vágyak.
követtek szüntelen árnyak.

megmaradtam ugyanannak,
de mégis más lettem.
nem építek falat a viharnak
had fújjon csak át felettem.

nem megyek a holnap elébe,
ma kell helytállnom még
mindenben meglátni a szépet
ha kell edénnyé ...

én itt vagyok!
miért vagyok?
hogy megtarts,
azért vagyok!

hol vagyok?
ébren vagyok?
én a nap vagyok,
én ragyogok!

én itt vagyok!
vak nem vagyok!
de néha konok,
és makacs vagyok.

én szél vagyok!
mérgemet elfújom
ha bús vagyok.
lélek vagyok!

bírj el engem
védj meg
kezemet
ne kérd meg
ha rosszat
is főzök,
ne cikizz,
csak edd meg.
ha elhagylak
egy másért
értsd meg azt
és várj rám
használhatod
addig
húszéves
kispárnám.
eltűrlek én
hosszan
kitartó vagyok.
de ne nézz
át rajtam,
mert még azt
megbánnám.

Hatvan éjjel kóborolt
kalapokon,fejeken.
kereste a megfelelő
helyet,hol letelepedjen.

Tisztogatta kis cipőjét,
mert piszkosan nem illik
megjelenni új lakásban
ahol még bolha is van.

Ekkor jött a felismerés
hogy hova keveredett
nem vélte hát felismerni
ezt a fura helyzetet.

Mit keres itt a bolha
holott neki van itt ...

rohannék,de vissza kell fogni hajtanék de nem bírok
kitartanék de nincs kiért
itt vagyok és tűröm még
magam.
rossz vagyok,elnézik
sebzett és szívem vérzik
meg kell maradnom,állnom kell
és sokszor meg kell játszanom
magam.
tehetnék mást de nem akarok
ordítanék meglátnának
fejem lüktet az ébredés
nem ...

Fűszálon reszkető harmatcsepp vagyok.
Izzó láva mikor a nap kél.
Vágyam,hogy újra enyém légy ismét.
De nem lehet,mert ezt nem akarod.

Akarok lenni hajós,ki
Vitorlát csak egyszer bontott.
S csatát vesztve,viharverten,
Karjaidba vennél,engem,bolondot.

Pokol tüzében égek.
Szívemben vasrudak dobognak,
Vérem hevül ha réd gondolok ...