Tehát ennyi volt, két óra?
Hogy megtudjuk az igazat.
Szerelmünket szétmarta a rozsda,
Kifizettél sárga aprópénzzel,
Csókoltad a csókjaimat,
Ez lett mindenért a végzet.

Ezzel leróttad minden adóságod,
Visszatértél a régi megunt útra,
Csókot csokra halmoztál a számra,
Alig telt el néhány boldog óra.

Aztán ...