Ott hagytam arcom belepréselt nyomát,
s elrejtette akkor a diszkrét homály,
majd szemedből csillanó csepp gördült,
ajkad mégsem sírásra görbült.
Az ölelés ritmusos ringása rajzolt rózsát,
és az éj illatosította a csendet, a kíméletlenül múló órát.

A végtelenbe ér a rezgő fény nyaláb
s az aranyhíd alámerülő gondolat,
a szikrázó bűvölet és varázs,
fürdőzik a ragyogásban, boldogan.

Míg végig sétál szemem a víz tükrén,a tündöklés útján,
elgondolkodok életem múltján.
Az idő , mint széltől sodort felleg, tovakúszik
s egy nap összeolvad jelen s múlt is.

Most ezüsthíd ...

Álmok szőtte kuszaságban,
azok tovaszálló tudatában
keresed nyugodt helyed,
ha megtörve is, de végre megleled.
Kis kápolnában, kezed kulcsolod imába
s kérdezed önmagad hiába :
Ember, ember ellen vétkezel !
Mondd miért teszed?
Éled a hited,
szeretettől virul szíved,
most mégis az ádáz küzdelem, a harc,
néha ettől torzul az angyali ...

Este még a szellő simogatott,
most jeges szél sűvít,
marja, tépi bőröm arcomon,
átjárja lelkem is.
Szobor lettem.

A sötéten nézek át a messzeségbe,
dermedt a mosolyom,
dermedt a szivem,
dermedt a mozdulatlanságom.
Szobor lettem.

Kővé vált létem ércessé tett.
Bennem dobogó , porló szikla küzd,
minden szemcse érted ...

Éjek suhanó árnyai kergetnek álmot
a sötét percekben rémeket látok,
szememre dobnak homály leplet.
Talán sosem érem meg a reggelt
Béklyóval láncolt lábakkal
futnék s tapadnék ajkadra.
De merre vagy, hol talállak?
Kereslek, mint tegnapi madár dalt.

Az áldott fény tódul be hozzám,
megtelik szobám
a ragyogás ízével s a hajnal rítus táncával,
az éledés doboló ritmus nászával.
Távoli madarak éneke ad édes zsongást,
míg ébredés oszlat kábult zsibongást.
Valahol egy gerle apró tipegéssel, turbékolva bókol.
Önfeledten nézi,apró virág kehely trónról,
az ott felejtett féreg lárva, ...