A hold teljes pompában tündököl,
Ember ül földön, s nem hall örömről.
Sötét éjszakában bolyong jórészt,
Miközben csendben a bánat emészt.

Nem vár már másra, csupán egy társra,
Ki sötét lelkébe a fényt hozza.
Minden ember más életben turkál,
Úgy érzi, hogy társra itt nem talál.

Szüntelen gondolkodik életéről, ...

Az ember megy, de az emlék marad,
A láng kialudt melyből füst fakad.
Gyertya lángja az új reményt képviseli,
Amely az életet segít átvészelni.

Emlékek ezre kering fejemben,
A forró gyertyát tartom kezemben.
Melyet egy hirtelen szellő megöl,
Csupán a füstjét hagyta emlékül.

Eme füst a szemeimbe szökken,
S állok az életben ...

Ha ezek a falak dalra fakadnának,
El tudnák mesélni gondját eme háznak.
Elmesélné mindazt, ami eddig történt,
A gondolat mely elszállt rémtörténetként.

Ez a mese csak az idővel versenyez,
A kalandok során új társakat szerez.
Átalakul e rémséges história,
Nem mássá lesz, mint reményteli novella.

Ez a dal, mi íly gyönyörű ...

Néha egy mosoly többet ér,
Száz-millió kedves szónál.
Majd ráébredsz, hogy nincs többé,
Kinek karjaiba bújnál.

Egyedül e nagy világban,
Sajnos esélyünk sincs élni,
Ha nincs egy társad a bajban,
Ki azt mondja:\'Nem kell félni!\'

Patáliák mindig vannak,
Ettől menekülni nem tudsz.
Békülés és megbocsájtás,
Ezen dolgok ...

Nem vagyok én jó! Már bánom,
Hogy az embereket így gyászolom.
Nem vagyok én jótét lélek,
Ki megteszi amit kértek.

Nem vagyok én gonosz ember,
Ki megtenni csak bűnöset mer.
Nem vagyok én bűnt követő,
Mert nincs szemem előtt ernyő.

Nem vagyok én hős-szerelmes,
Ki minden nap nejet keres.
Nem vagyok én költő, ...

Olyan érzések törnek fel bennem,
Amelyek megrémítenek engem.
Senki iránt sem volt ily érzésem,
Miszerint nem lehet más, mint szerelem.

Ajkamon érzem csókjának ízét,
El nem felejtem bájos kék szemét.
Csak álltunk ott, a város közepén,
Zuhogó esőben egy park szélén.

Ajkunk összeér, homlokunk koccan,
Tudom, ez a varázs nem ...