Hajnal s lépteket érik földek
Bemocskolt világ, emberi szörnyek
Hallom ered, áruló királyok lánya
Ábránd a kezdet, és semmik maradványa

Áttetsző maszkod, csörög arany véred
Az emberiség nem rejtegethet Téged
Játék a halál, én nyugodva várlak
Fuss, ha tudsz, úgyis megtalállak

Szabadul a vadász, s embere árja
Lakattal mély szív ...

Odakint elcsendesül minden, ami él
Lehull az utolsó, fáradt, ősz juharlevél
Megjött a tél, az ég fehér könnyeket sír
A költő tolla is már szomorúbbakat ír

Puha, hideg takaró alatt alszik a föld
Jeges rémálmát alussza minden, ami zöld
A némaság, a homály, a frissesség
Ez mind, miért az én szívem ég

Mozdulatlan kék, nincsenek ...

Önarcommal szemben szótalan
Tűnik tova most gondtalan
Ülök s hallgatom néma szavad
Arra térve, amerre nem szabad

Nem lesz több korán reggel
Nem lesz, ki álmomból felver
Ha a lelkiismeret már nem fegyver
S szíved tükre egy üres ember

Itt álmot jár a képzelet
Folyó határ időnek adva teret
Torzít a lét, de biztosan ...